Volt szerencsém a rendszerváltozás után, a ruhaiparban dolgozni. Itthon is, Európában is, Ázsiában is és Amerikában is dolgoztam a gyártásban, majd később a kereskedelemben is.
Talán az elsők között privatizálták Magyarországon a ruhagyárakat. Az egyiket, az egyik legnagyobbat, egy angol cég kapta meg. Gépesítették, mert azt kellett, hiszen elavult rettenetes gépekkel dolgoztak addig. Kimondottan újragépesítették a legmodernebb varrógépekkel, különböző automatákkal, speciális gépekkel. Természetesen, az angol cég, hozta megrendelőit, így volt elegendő bérmunka. Rövid időn belül, persze nem papíron, az 5 gyárból álló ruhagyár nyereséget termelt, amit az angol részvénytársaság úgy vitt ki az országból, hogy a gépekért bérleti díjat számlázott. Ezekben az években dübörgött a ruhaipar, dübörgött a kereskedelem. A konkurenciának csak Törökország számított, ott olcsóbb volt a munkaerő, de a minőség ott alacsony volt. Na a mi gyáraink hozták az elvárt minőséget, olcsón vállaltuk a bérmunkát. Mikor fénykorát élte a ruhaipar, gyorsan jöttek az adóváltozások és a minimálbér emelések, ami oda vezetett, hogy már nem érte meg fenntartani a gyárakat, éppen vegetáltak. Na ekkor jött a kegyelemdöfés, 9%-os VÁM megfizetése mellett, bármilyen ruhát be lehetett hozni Kínából. Ezzel már senki sem tudta felvenni a versenyt, s szinte megszűnt a ruhaipar, a ruhagyártás. (kép)
Nem szeretnék senkit untatni azzal, hogy nem csak a gyártás, de a kereskedelem is hatalmas gyomrosokat kapott. Míg egy magyar kereskedő (ha tudott hatalmas mennyiséget rendelni Kínából) rendesen befizette előre a 9%-os VÁM-ot, és a teljes tétel Áfa vonzatát, addig az itt élő kínai kereskedők még ezt sem tették. Valami oknál fogva, évekig elkerülte a hatóság figyelmét az, hogy kamionszámra érkezett hozzánk a Vámmentes géprongy! Így a butikok, és kicsi üzletek sokkal drágábban tudták csak árulni ugyanazt a silány minőségű ruhát, amit a kínai nagykereskedők rázúdítottak az országra. Ez még mindig nem volt elég, jöttek a multi Szupermarketek. Eleinte a Tesco beszerzése például magyar kereskedőktől vásárolta a polcokra kerülő ruhákat. Aztán szépen lassan kínai cégek kerültek belistázásra, majd "centralizálás" felkiáltással elvitték a beszerzést Angliába.
Mi a lényege mindennek? Mindenkit lebeszélnék arról, hogy ruhagyártásba kezdjen, hiszen nem lehet nyereséges. Szinte minden európai gyár bezárt, nem véletlenül. Mindenkit lebeszélnék arról, hogy ruha nagykereskedelemmel foglalkozzon, hiszen megszűntek a butikok, a multik pedig nem itt vásárolják a termékeiket. Mindenkit lebeszélnék arról, hogy most nyisson no-name butikot, hiszen ma kizárólag a "Turi" lett a divat. (ezt is kitárgyalom majd egy következő alkalommal.) Olyan márkák tudnak életben maradni, akik maguk terveznek, Kínában vagy más keleti országban saját gyáraikban termelnek, s saját kiskereskedelmi hálózatukban értékesítik azt. Persze a terméknek így is olcsónak, divatosnak, szépnek, minőséginek kell lennie, s nagyon gyorsan le kell követniük a változásokat. 2-3 hetente új kollekcióval frissítik a kínálatot. (Mango, Zara, Promod stb.) Bár az utóbbi években még ők is sírnak. Persze van néhány márka, igazi brand, amit franchise rendszerben meg lehet szerezni, és nyereségesen üzemeltetni. (Ha valakit ez érdekel, keressen meg, mert partnereink között van ilyen cég is, és segítünk összehozni az üzletet.)
Az új, Állami Ruhagyár ötlete nem rossz, mert nagyon rafinált! Ingyen brand építés az Állami TV-ben, sokat lendít az ismertségen. Zoób Kati kollekciója, nem elegendő ahhoz, hogy eladható is legyen. Garantáltan veszteséges a termelés és az értékesítés is. És itt jön a rafinéria! A számokkal ügyesen lehet játszani, főleg ha az állami és nincs valós kontroll! A felfújt léggömböt addig fújják, míg az akkorának látszik, hogy már eladhatóvá válik. S ekkor jöhet ismét a privatizáció? (kép)
Nem azt mondom, hogy nem lehet nyereséges a ruha, ruhakereskedelem, mert bizonyos esetekben lehet. Nem azt mondom, hogy meglévő divatüzlettel nem lehet mit kezdeni, mert lehet. Áttörő sikerre azonban senki se számítson! Javítani lehet a divatüzleteken, akár veszteséges, akár nyereséges. Hatalmas szakmai gyakorlattal rendelkezünk ebben a témában, így szívesen állunk rendelkezésre, akár csak egy beszélgetésre is.
U.I. Miután ezt megírtam, átgondoltam ismét a dolgot. Mivel állami tulajdon lett ez a project, ahhoz, hogy ez működőképes legyen, olyan törvények is kellenek. Meg is lesznek! Szóval csak le kell másolni! Aki érez magában elhivatottságot egy ruhagyárhoz, most kell lépni. Ugyan non-profit cégnek kell hívni, és csökkent képességűeket kell alkalmazni, de pár évig meg fogja érni! Csak másolni kell!
